-Hát te leszel mostantól az én kis hugom, mert ideköltözök hozzád, és én leszek a nagy okos fogadott tesót.-karolt át Harry
-Nem értettem rendesen, mond még egyszer kérlek.-néztem rá nagy szemekkel
-Taylor hagyott nekem egy üzenetet, hogy elmegy, és hogy viseljem a gondodat.
-De akkor te meg Taylor?-teljesen összezavarodtam
-Ja mi úgy soha nem voltunk együtt, vagyis részemről nem. Ő szeretett engem, bár szerintem csak a nevem miatt...de hát Taylor mellett soha nem unatkoztam...-kacér mosolyra húzódott a szája
-Ezt meg, hogy érted?
-Az érzés, hogy egy másik lánnyal lebukhatsz a barátnőd előtt...isteni érzés.-mosolygott Harry
-Te beteg vagy.-megfogtam a kezeit, és leemeltem a vállaimról
-De most miért?-röhögött
-Pofa be, és nyisd ki a kocsiajtót és vigyél haza. Elegem van a mai napból. Kösz.-flegmáztam
-Ali beindult, úgy tűnik.-megint megjelent az a perverz vigyor az arcán
-Legyél már rám tekintettel...a szüleim teste még ki sem hűlt, de neked már azon jár az eszed...
-Jó.... paraszt voltam ne haragudj.-láttam az arcán, hogy tényleg megbánta azokat a dolgokat amiket mondott.
*1hónap múlva
-Ali én most elmegyek, késő este érek haza mert fellépésünk lesz.-kiabált Harry
-Tőlem aztán oké.-kiabált vissza
Igen..1 hónap telt el azóta, hogy eltemettem a szüleimet. Borzalmas belegondolni, hogy senkim nincs, de ha belegondolok, hogy egész kiskorom óta azt szerettem volna, hogyha önálló lennék. Hát tessék megkaptam...de nagy árat kellett fizetnem érte. Harry túlságosan nem izgat. Rendes velem..de az már más kérdés, hogy én rendes vagyok-e vele. Az iskolát befejeztem. Nem érettségiztem le, de nem érdekel. Ami viszont vonz, hogy minél több izgalmas kalandot gyűjtsek. Amit a mai napon el is kezdek.
*Később
Este 11 óra van. Felvettem egy atom mini ruhát, egy hatalmas magassarkút, és elindultam London olyan részébe, ahol hostess lányok dolgoznak. Nem azokra a hostessekre kell gondolni, akik rendezvényeken vannak és szépen mosolyognak...nem. Itt egy bizonyos szolgáltatást adunk olyan embereknek, akik ki vannak éhezve...de nem kajára. Kell a pénz..nagyon is. Harry nem lesz mindig a segítségemre, és nem is akarom, mert egy idő után biztos elege lesz belőlem...és ha ő nálam marad, akkor a el kell mondanom neki a titkomat...amit nagyon nem akarok. Ezért, ha lehet így fogalmazni, akkor egyéni vállalkozásba kezdek. Szarom le a 17 évemet.
Fogtam egy taxit, és elindultam. Az úton egész végig görcsbe volt a gyomrom. Nagyon féltem, de mégis izgatott az egész helyzet. Mikor megérkeztem arra a bizonyos helyre, azonnal odajött hozzám, az állítólagos főnököm, aki azt mondta, hogy már a mai estére talált nekem egy pasit, akinek épp ilyen lányok az esetei mint én, de szeretne inkognítóba maradni. Gondoltam, hogy valami 60-as éveiben járó, kopasz és dagadt emberke lesz az én "áldozatom".
Ideadta a főnököm a szobakulcsot, ahol várnom kell az "ügyfelemet". Le és fel járkáltam a szobába. Rettenetesen izgultam. Megfordult az is a fejembe, hogy inkább hagyom az egészet, és elmegyek haza. Azután eszembe jutott Harry, hogy akár több évig ott fog velem élni, és ezt nagyon nem akartam, ezért maradtam. 23.54-kor pontosan kopogott valaki az ajtón, hirtelen összerezzentem.
-Gyere be!-próbáltam nem remegő hangon beszélni
-Na szia cica készen állsz?-lépett be az ajtón egy ismerős hangú emberke. Sötét volt a szobába, ezért az arcát nem láttam. Annyit letudtam szűrni, hogy biztos nem egy 60 éves kopasz és dagadt ember.
-Már vártalak.-mondtam szexi hangon
-Én is téged.-és a titokzatos ember közelebb lépett, és az utcai fények megvilágították az arcát. Mikor megláttam, hogy valójában kivel fogok lefeküdni, sokkolódtam.
-Öhm...bébi fordulj meg.-utasítottam
-Na már elkezdjük?-fordult meg, én pedig bekötöttem a szemét, hogy még véletlen se ismerjen meg. Elváltoztattam a hangomat is. Majd belelendültünk a dolgokba.
Egész végig bekötve volt a szeme, és mikor végeztünk a dolgunkkal, gyorsan elhagytam a szobát, hogy a lebukás veszélyem 0% legyen.
Épp ahogy sétáltam el a szobától megszólalt a hátam mögül egy hang.
-Héé cica itt hagytad a kulcsaidat.-mikor kimondta ezeket a szavakat éreztem meleg leheletét a nyakamon, és nem volt más választásom, megfordultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése