-A-A-Alison?-kikerekedtek a szemei
-Igen ez a nevem.
-Mi most akkor lefeküdtünk?-nyelt nagyot
-Nem, csak papás mamásat játszottunk.-nevettem.-Igen Harry mi lefeküdtünk, és te ezért fizettél nekem.
-Te normális vagy Alison? 17 évesen ilyen helyen dolgozni? Iskolába se jársz..Alison te nem vagy normális.
-Legalább tetszett?-megnyaltam az alsó ajkamat, és próbáltam magabiztosnak látszani, még ha belül teljesen szét voltam csúszva, az elmúlt 1 órás történtek miatt.
-Azonnal szállj be a kocsiba.-a zöld szemei szinte már feketék voltak a dühtől.
-Nem fogok.-megfordultam és elindultam.
-Te innen nélkülem nem mész sehova.-megfogta a karomat, és magához rántott. Nagyon közel voltunk, és éreztem meleg leheletét a számon.
-Most beszállsz, vagy....
-Vagy mi?
-Szállj be.-mondta rekedtes hangján. Inkább nem flegmáztam vele, mert bevallom nagyon féltem ettől az egész helyzettől.
*Kocsiban
-Akkor te most....?
-Mond ki Harry nyugodtan, hogy én egy ribi vagyok.
-De Alison, ez nem lehet.-ütött bele a kormányba
-Drága göndörke, nem vagy te nekem senkim, hogy meg mondd mit csináljak. 1 hét múlva 18 leszek, és elköltözhetsz tőlem nagyon nyugodtan.
-Alison befognád egyszer a szádat ?
-Akkor annyit mondj el nekem, hogy kire vagy most mérges, rám vagy inkább magadra?
-Alison rád nem tudok mérges lenni, olyan vagy mint a húgom...és most éljek ezzel a tudattal, hogy lefeküdtem azzal a lánnyal akit a tesómnak tekintek?-ökölbe szorította a kezeit
-Befognád most te a szádat?-kezdtem elég hangosan beszélni, és egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban.- Fogd be és felejtsük el, és tegyünk úgy mintha semmi se történt volna kettőnk között.
-Alison...
-Kuss Harry, így lesz a legjobb mindkettőnknek. Én pedig megígérem, hogy többé nem jövök ide. Most pedig menjünk haza.
Harry azonnal beindította a kocsit, és elhagytuk a helyet. A hazafele úton, egyikünk se szólt a másikhoz. Nekidőltem az ablaknak, és onnan figyeltem a mellettünk elhaladó autókat. Amikor hazaértünk, Harry ledobta a táskáját, és felrohant a szobájába. Láttam a fején, hogy teljesen megviselte, őt a történtek, de megtörtént aminek meg kellett, és visszafordítani már nem lehet. Bár nem hinném, hogy Harry visszafordítaná, mert ahogy hallottam, nagyon élvezte a dolgot. Öntöttem magamnak egy pohár vizet, és elmentem tusolni. Ahogy folyattam magamra a meleg vizet éreztem, hogy nem vagyok egyedül a fürdőbe, de a meleg víztől bepárásodott az üveg és így szinte semmit sem láttam. Nagyba folytattam a tusolást, mikor valaki hirtelen elhúzta a tusolóajtót.
-Jézusom Harry, te vak vagy?-ott állt előttem teljesen meztelenül Harry.
-Én én én....nem láttam, hogy itt vagy...izé...öhmm..-lenézett a földre, mert elpirult, és láttam, ahogy a szája elmosolyodik.
-Meddig fogsz még itt állni?-próbáltam a kezemmel eltakarni magam
-Bocs.-hallottam a hangján, ahogyan már szinte röhög, de szerencsére becsukta a tusolóajtót.
Elég érdekes szitu volt, de talán ez kellett ahhoz, hogy kettőnk között feloldódjon kicsit a levegő.
*1 hét elteltével
-Hey Bébi.-szólt bele a telefonba Zayn
-Mondjad.-szóltam bele elég unottan
-Ma este 9kor nálunk. Puszi.-és letette
Nem értettem, mire ez a nagy pajtulás, és azt sem, hogy eddig nem nagyon hívtak meg hozzájuk. Amikor szükségem lett volna rájuk, akkor meg "dolguk" volt.
Egész nap az ágyban döglődtem, és gondolkoztam, hogy épp ideje lenne a barátnőimmel találkozni.
-Szia Lau, ma egy kis pletyka parti?-szóltam bele a telefonba
-Ne haragudj Ali, most nem érek rá, majd hívlak.-és azonnal letette a telefont.
Nem értettem, hogy mi a jó szent szar bajuk van ma az embereknek. Ezért letettem a fejemet a párnára, és elnyomott az álom. Olyan este 7 óra fele kelhettem fel, de azt is csak azért mert a macskám elkezdte nyalogatni az orromat. Jó érzés volt. Eszembe jutott Zaynnek a szavai. " Ma este 9kor nálunk."
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése