3. Fejezet

-Nem akarunk mi ketten randizni?-kérdezte Zayn
-Zayn te mégis mit képzelsz?-nem tértem magamhoz, oké Zayn helyes...de azért álljon már meg a menet, változtatnom kell a stílusomon.
-De ahogy mindig flörtölgettünk...én..én.. én azthittem, hogy te is akarsz engem, vagy akár egyéjszakás kalandra.
-Igen én is akartam még tegnap Zayn..de ma már ma van, és nem tegnap, ha érted mire célzok.-felálltam
-Nem értelek téged Alison, most meg hovamész?-nézett rám értetlenül Zayn
-Nem kérte senki, hogy megérts engem Zayn. Ha ezt az ajánlatot, tegnap teszed fel, akkor már az ötödik orgazmusunkat élnénk át, de mintmár említettem, ma, ma van.
-Mi jár a te fejedbe Ali?-elég aggodalmas lett a hangja
-Inkább ki....-majd megfogtam magam és elindultam kifele a parkból. Ahogy sétáltam kifele, elkezdtek a szememből folyni a könnyek. Nem is tudom, hogy mikor sírtam utoljára. Próbáltam minél gyorsabban sétálni, hogy minél hamarabb hazaérjek.
-Aliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiison.-kiabált egy ismerős hang
-Mi van?-és hirtelen hátranéztem. Ó Harry...szia.-köszöntem nem éppen úgy mintha örülnék neki
-Hazamész?-kérdezte és mellém jött
-Mit érdekel az téged? Tay szerintem nincs otthon.-mondtam
-De igen, nagyon is otthon van előbb hívott, hogy menjek el hozzá mert hatalmas baj történt.
-Látom nagyon sietsz hozzá.-néztem végig Harryn
-Ismerem Taylort, gondolom megint letört a körme vagy ilyesmi.-válaszolt Harry amin teljesen meglepődtem
-Te még mindig hozzámbeszélsz?-néztám rá
-De felvágták a nyelved.-nevetett Harry és szerencsére abba a pillanatba hazaérkeztünk.
Mikor benyitottam az ajtón, akkor láttam, hogy Tay a hatalmas kanapénkon ül, és csak úgy néz a semmibe.
-Na már megint mi történt?-forgattam a szemeimet
-Kicsim mesélj.-leült Tay mellé, de hogy ez a Harry mekkora egy álszent. Előbb oltja Taylort, most pedig nyal neki. Hányadék.
-Anyuék...-nem bírta befejezni, mert elcsuklott a hangja
-Anyuék mi?-döbbentem le
-Beszélj már Taylor !!!-kiabáltam
-Anyu meg apu autóbalesetet szenvedtek.-mondta zokogva
-Tessék?-ott álltam egy helybe
-És most merre vannak? És hol meg mi? Mi van?-hirtelen teljesen sokkot kaptam
-Jöttek haza Roystonból, és egy másik autós beléjük ment..és válságos az állapotuk.
-Azonnal indulunk Roystonba, vagy melyik kórházba vitték őket?-kérdeztem
-Nem mondják meg az orvosok addig ameddig nem stabilizálják az állapotukat....-Taylor
-Hagyjatok!-és felrohantam a szobámba
Nem éreztem még ilyen fájdalmat soha. Azzal a tudattal lenni, hogy egyáltalán nem biztos,hogy a szüleim túlélik ez az egész dolgot, és még az orvosok azt se mondhatják el melyik kórházban vannak ameddig nem stabilizálják őket. Főleg, hogy nem számíthatok senkire. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem a párnámba zokogni, és a nagy sírásba elaludtam.
-Alison kelj fel !-és megpillantottam a szemem előtt Laurát
-Laura te, hogy kerülsz ide?-néztem rá a piros szemeimmel
-Taylor szólt, hogy jöjjek el, mert baj van..hallottam mindent, nagyon sajnálom Alison.-megölelt
-Nem kell sajnálnod tudod...
-Ali te sírtál?-nézett rám nagy szemekkel Laura
-Egy igazi nő, csak akkor sír, mikor senkise látja.-és villantottam egy mosolyt, ami egyáltalán nem volt őszinte, de muszáj volt erősnke látszanom, nem törhettem meg kivülről, még ha belülről darabokba is voltam.
-Alison....én vagyok a legjobb barátnőd nem igaz?
-De igen, miért fontos most ez?
-Mert én ismerem az összes hibádat, és elfogadlak így is, soha nem beszéltelek ki a hátad mögött, mindig melletted álltam, és melletted fogok állni mindig, és ami a legfontosabb, hogy mi megosztjuk egymással a titkainkat, nem igaz?
-Ez mind igaz amit elmondtál, de ez most mire volt jó Laura?
-Nem fogtad fel akkor... én elmondok neked minden titkot...de te nekem nem.
-Mégis miről beszélsz?-adtam az ártatlant
-Shay kihallgatott egy beszélgetést... amikor még pár hónappal ezelőtt beszéltél egy pasival a Yahoo klubba...és neki mondtad, hogy van egy hatalmas titkod, és hogy ezt nekünk se fogod soha elmondani, persze ezeket elég ittas állapotba mondtad, de tudom rólad Ali, hogyha te ittas vagy akkor is igazat mondod.
-Laura...én tényleg nem beszélhetek...-szorítottam a takaróm szélét ezzel adtam ki a dühömet, amit magam iránt éreztem
-Kéérlek Alison, mond el nekem, ígérem tőlem nemfogja senki megtudni.-fogta meg a kezeimet Laura
-Na jó rendben. Tudod amikor voltunk még olyan 6hónappal ezelőtt a Hyde Parkba, és ott....